Évi Norvégiában - 1.

   Norvégia egy csodálatos ország. Az ember nem minden nap lát ilyesmit. Csodálatosak és teljesen egyediek a hegyeik, mert sehol a föld kerekségén nem találkozunk ilyen természeti csodákkal. Sziklásak, de mégsem vadak. Sem nem kopárak. Van itt minden, amit csak a szem kíván.Vannak itt csodás arborétumok, gyönyörű vízesések, fantasztikus hegycsúcsok, lélegzetet elállító, különböző színekben pompázó virágok, tiszta, vidáman csörgedező patakok. 

 

 És mindenütt vannak ezek. Nem kell hosszú száz kilométereket utazni, hogy ezeket lássa az ember. Kinézek az ablakomon, és szembe velem két nagy öreg, vén, tanúhegy és egymással szemben vetekedve két vízesés. Alattam a fjord tava, mely csöndesen és méltóságteljesen éli életét, időnként éjszaka bele kandikál a hold fénye... Csodálatos látvány...

 

            Nem egész száz méterre az ablakomtól csörgedezik egy kis vidám patak, kinek vizei nagyobb esőzéskor jócskán megduzzadnak. És ha kissé balra fordítom a fejem, akkor ott tündököl a szemem előtt a nagy öreg ,ezer millió éveket megélt gleccser. Mert bizony kutatásokat végeztem erről az országról, tudni szerettem volna mikor is keletkeztek ezek a hegyek. Hát, bizony nagyon régen.  

 

         Az ősmasszívum korában keletkeztek ezek a hegyek, melyeket majd sok-sok ezer ezer éven át a különböző jégkorszakok és olvadások megformáltak. Megcsipkézték kissé őket. Viszont a sziklák olyan vének, és annyi történelmet hordoznak magukban, hogy az már néha fájdalmas. Öreg, kopott, de nem fáradt sziklák ezek. Nagy gránit sziklák, szürke a színük, nem pompáznak különböző színekben, mint jóval fiatalabb európai társaik. 

 

Nincs itt semmi gejzír, nincs itt semmi vulkanikus eredetű hegy,  nincs itt semmi földmozgás. Csak a sziklák indulnak némelykor útnak lefelé a jól ismert útjaikon, amikor nagyon sokat esik az eső. Nem hittem a szemeimnek, sem a füleimnek amikor  múlthéten láttam elindulni, lezúdulni a lejtőn a sziklákat. Az itteniek megnyugtattak, hogy sokszor van ez így, nincs mit félni ettől. A norvégok nem építkeznek oda ahol tudják, hogy ilyesmi fordul elő. Mert ők aztán tudják. Hiszen itt élnek nap mint nap a heggyel, a vízzel, az erdővel, a patakkal, a csendes, mélységes gleccserekkel. Nos, nagyon is remélem, hogy tudják. Hiszen a mi házunk is egy szikla tetején áll, kettőt lépek és már lent vagyok az alattunk fekvő fjordban. 

 

De nem is, ha szerencsém van, akkor a szomszéd tetőjén landolok, hiszen jóval alattunk még vannak házak. Vagy lehet, hogy a  farmon, ahol csodás rózsákat láttam millió színekben pompázni. Vagy lehet, hogy kikötök a szintén alattunk levő szomszéd pajtájában ahol  nagyon szép lovakat láttam a minap, séta közben. És felettünk is vannak még házak, nem sok, valami két - három tisztást kell megmászni, és ott vannak a házak. És van egy nagyon szép ház, ami az erdő szélén van, csodálatos panoráma nyílik onnan le a völgyre. No, meg a kis hegyi városkára.

 

           Mert ennek a városnak a neve ahol mostanában élek, és ahova a Jó Isten, mert csakis Ö tudhatja miért hívott ide-  a neve az, hogy ODDA. Nos, nem oda, hanem Odda.  Ez egy nem egészen 6ooo lelkes város, tehát akkora mint Battonya. És van neki egy szép kis tiszta, takaros és csendes, szépen rendezett központja, ahol az iskolák, patikák, orvosi rendelők, kórházak, és a kultúrház van. És természetesen a templom. Mondom,  a  templom, mert ez itt az egyedüli templom. Minden városban csak egy templom van.

 

                Persze, ez csak a kisebb városokra értendő. Mert a nagyobb városokban van több templom is. Viszont itt mindenki, vagyis legalább is az emberek nagy része, lutheránus vallású. Ez itt Norvégiában az államvallás. Az állam és a templom nagyon is közel van egymáshoz. A lutheránus vallás a nagy Martin Luther reformátortól kapta és viseli a nevét. Na, meg a hitét. 

 

 

Ez a vallás közel áll a kálvinista valláshoz,- hiszen jó magam az vagyok- de ugyanakkor sok mindent megtartott a katolikus egyház liturgiájából. Nos, ezt a jó kis lutheránus liturgiát próbálják újabban a norvégok kissé "megreformálni". Ebben most nem fogok belebonyolódni, úgysem értek egyet ezzel az úgynevezett reformmal. Itt szerintem minden tökéletes és nagyon jó ahogy most van, nem kellene itt modernizálni senkit és semmit sem.

 

                  Szóval Odda városa. Egy völgyben fekszik, körbeveszik a nem rettenetesen magas hegyek, hiszen legmagasabb csúcsa az egyik  öreg hegy barátomnak,- akit már megmásztam- valami 145o m. magas. És a szomszédunkban lévö gleccser sem magasabb ennél. De, az éghajlat miatt, a jóval hidegebb éghajlat miatt, itt az 15oo-16oo m. magas hegyeket már örök hó fedheti.

 

 Egész nyáron hó volt itt a hegycsúcsokon. Igaz, a norvégok is panaszkodtak, hogy ez a nyár különösen hűvös volt.  Tudom, ez nálunk otthon egyáltalán nem így volt. Sajnos. Bizony jól jött volna egy kis itteni esőt hazavinni és a kiszáradt magyar haza földjeit megöntözni.

 

                  Szóval, Odda városa. Nos, mit is mondhatnék,... hm... érdekes egy város. Hiszen a hegyek között fekszik és mégis tele van élettel, pezsgéssel, igaz, az emberek nem buliznak itt olyan jókat mint mi otthon. És mégis folyik itt az élet. Nagyon sok fiatal van, és bizony, nem csak norvégok. Nagyon sok lenyel család él itt Oddában, és nem csak. Egész Norvégiában. Ezen hülyültünk itt a jó múltkor a papokkal, mert mondtam nekik, ha ezt így folytatják, akkor hamarosan az iskolákban kötelező tantárgy lesz a lengyel nyelv. Próbáltak nevetni ezen a kissé szúrós "poénon", és megjegyezték, hogy talán majd a magyar is kötelezővé válik majd???? Mondtam nekik mosolyogva, hogy a magyar soha, túl nagy teher lenne ez számukra. A magyart csak a magyar beszéli. És érti. 

 

                 Mindig elkalandozok, de annyi minden történik mostanában velem, hogy nem győzöm rendben rakni a gondolataimat. De, talán nem is akkora  baj ez.  Tehát, sok lengyel és litván, no meg ukrán él itt. De amin igazán kiakadtam, hogy nagyon sok thaiföldi család lakik itt. És nem is annyira  család, hanem nők. Utólag tudtam meg, hogy a kedves norvégok kijárnak Thaiföldre nyaralni és feleségre vadászni. Nem mondhatnám, hogy ágyasra, hiszen megsérteném őket. Pedig, nagyon sokáig a norvégok tisztes poligámiában éltek. Na, de mostanára már annyira " civilizálódtak" ők is, hogy   most már mindenkinek csak egy felesége van. De, aki tehetősebb, annak lehet több is....  Hű, most rossz vagyok.  

 Nem így van ez kérem, ne higgyetek nekem. Mindenki nagyon rendes itt, és 3-4 gyereke van minden norvég családnak. Ők aztán vigyáznak az utánpótlással. És korán házasodnak, és mindenki időben szüli meg a gyermekét is. Tehát szép, rendes, normális, vörösesszőke gyerekek vannak itt. Viszont láttam jó sok arab, meg néger gyereket is. De ezeket a feleségeket nem a norvégok hozták, ezek családostul érkeztek ide, hiszen Norvégia még mindig a bevándorlók hazája. Hiába próbált Breivik tiltakozni a bevándorlás ellen !!!!   A nyomorultja. És megölt csomó ártatlan fiatal norvégot. ..  Hiába. Bolond, eszement ember volt, van és mindig is lesz ezen a földön.

 

                Nos, van itt mindenféle és fajta ember. Sőt, még pár magyar család is van Oddában. Tehát, nem vagyok itt teljesen egyedüli magyar ember.  Még jó is, hogy nemcsak nekem kell itt egyedül hirdetnem a magyarságomat. Mert én aztán hirdetem is, és nagyon büszke vagyok az én hazámra, és az én népemre. És a norvégok is jó véleménnyel vannak a magyarokról. Igaz, sokat nem tudnak rólunk, de majd vigyázok én erre, hiszen készülünk már itt egy közös magyar-lengyel-norvég estre, ahol jómagam  magyar dalokat fogok énekelni. És majd zongorázom nekik Kodályt meg Bartókot. A többiek, mert hiszen leszünk egy páran, majd mindenki a saját  nyelvén fog megszólalni. (Folyt köv....)

kép és szöveg : Megyesi Éva